Előzmények...

robika — Wed, 27 Aug 2008 14:58:53 +0200

Első blogolásom... Legalábbis ilyen formában... Nem is tudom miért nyitottam, talán csak kiírni magamból mindent! Iszonyúan vagyok, egyszerűen olyan helyzetben, amiből nem látom a kiutat, a világom összedőlt, és én ott vagyok alul, legalul. Volt már az életem során, amikor nagy akarattal sikerült kilábalni az ilyen helyzetekből, most érzem először azt, hogy nem megy... Ez már túl nagy falat nekem. Ma egész nap feküdtem, a plafont bámulva, és már sok mindenre gondoltam... Leginkább arra, hogy lelépnék innen, ha tehetném, de úgy lelépnék, hogy többé vissza se néznék, csak mennék előre, amere visz az élet, minél messzebb és minél távolabb ettől a helytől. Nem, nem az otthonommal van bajom, itthon úgy ahogy megvan mindenem, ami a tárgyi dolgokat illeti, nem szenvedek hiányt semmiből. Vannak, akik szeretnek. Van munkahelyem, és még szeretem is a munkám! Erre nem panaszkodom. Viszont ami az életem többi részét illeti, egy kész csődtömeg, romhalmaz, és annyira a mélyponton vagyok, hogy kész csoda lenne, ha ebből egyszer is valaha kikászálódnék. Elmondok valamit... Az én életemben a hűség és a bizalom mindig a világ legfontosabb dolgai voltak. Mindig úgy kezeltem a dolgokat, az embereket, mindent. Ezt sokan kihasználták, de én tűrtem. Voltak barátnők, akik sokat jelentettek, el sem tudtam volna képzelni az életem futó kaladokkal. Volt tiniszerelem, ami 3 évig tartott, egy Reni nevű lánnyal, aki végigsegített sokszor, sokmindenen, aki mellettem volt, akkor is, amikor úgy éreztem nem jövök haza többé Koszovóból, amikor mellettem haltak a kortársaim, csak egy ember számított. Velem sokáig együtt voltunk, de vége lett, magam sem tudom miért. Ez olyan tini szerelem volt, talán ezért. Aztán jött Nati, akiben próbáltam Renit keresni, és ez volt a hiba részemről, mert mire rájöttem, hogy őt magát kell keresnem, addigra már késő volt. Aztán jött Ági. Ágival nagyon jól megértettük egymást, de nem egymással szerettük volna leélni az életünket. Közben az én életembe is belépett a média, hirtelen azt hittem álmodom. Egy idő után a sebbiből jött az új szerelem, nagyobb és erősebb volt, mit amit valaha éreztem ember iránt. Egy kis aranyos, édes szöszi lány személyében, akibe az első percben teljesen belezúgtam. Lehet hiba volt, nem tudom, de a lényeg, hogy ekkor a világ ellenem fordult, és szinte minden, amit addig felépítettem, azt öszedöntötték mások, olyanok, akik nem nézték jó szemmel azt, hogy mi együtt vagyunk. Én kiálltam mellettünk, és hűséges és őszinte voltam. Utólag kiderült, ez a másik fél részéről nem volt elmondható. 11 hónapig együtt voltunk, megküzdöttünk a világgal, de egymással is. Nem kaptam soha vissza megbecsülést, őszinteséget, ilyet még soha nem éreztem, hogy valakiben nem tudok megbízni, bármennyire is próbálok. Volt idő amikor úgy éreztem bízom, erre csatt egy pofon. Egy idő után újra úgy éreztem bízom benne, csatt újra egy pofon, És ez így ment. Nem bíztak bennem, ez felemésztette minden erőm, igyekezetem, teljesen a padlóra kerültem emiatt. Minden felégett mögöttem, a munkáim, a barátaim, minden. Teljesen a semmiből álltam talpra. És hogy mi volt a párommal? Ő élte tovább az életét. Inkább hitt másoknak, mint nekem. Elhitte, hogy megcsaltam. Csak úgy elhitte, mert valaki mondta neki. Szép, mondhatom. 11 hónap együttlét után. Aztán jó ideig nem kellett nekem senki. Volt, hogy csakazértis összejöttem egy csajjal,mert magamnak akartam bizonyítani, hogy igenis bármikor bárkit fel tudok szedni. Ez működött is, és volt pár futó kapcsolatom is, amit azelőtt elképzelni sem tudtam volna magamról. Megváltoztam. Kegyetlenül kihasználtam minden alkalmat, és nem szégyelltem. Egy idő után ezzel leálltam, és tavaly tavasszal 3 év után találkoztam újra egy lánnyal, akivel régen jóban voltunk, mondhatni barátok, De lett egy komoly kapcsolata aki nem engedte bulizni. Aztán neki is vége lett januárban. Mi március közepén összejöttünk. Magunks em hittük el, mert annó 4 éve nem akartunk járni, pedig lehetett volna rá mód és alkalom is. De összejöttünk és minden jó volt! Boldog voltam, boldogok voltunk! Úgy éreztem végre sinen van az életem. Eközben B., aki a régi kapcsolatom, minden alkalommal, amikor vége lett egy kapcsolatának hivogatott és írogatott. De valamiért soha nem békültünk ki. Sőt, én nagyon haragudtam rá mindazért amit velem tett. Már megbocsájtottam neki. Nem haragszom rá, de elfelejteni soha nem fogom tudni. Azok a fájó sebek örök életemben bennem maradnak. S hogy mi történt velem és K-val? Él egy nagynénje Bécsben, aki súlyos beteg lett. Nincs senkije csak K, aki úgy érezte muszáj mellette lennie, mert sokat kapott életében a nagynénjétől. Kiköltözött Bécsbe. Egy darabig még működött, két hetente jött haza hétvégére, de azután éreztük, hogy ez így nem fog menni.A távolság megölta a szerelmet. CSak barátok maradtunk. Néha még most is beszélünk, de semmit nem érzek már iránta régen. Viszont B, ő maradt. Hogy hogyan? Fogalmam sincs. Százszor elküldtem már, megigértem magamnak, hogy elfelejtem. Minél jobban akartam, nem ment. Volt idő, amikor haragudni akartam rá, nem ment. BArátok nem tudunk lenni, ez képtelenség. Volt, amikor hónapokig nem beszéltünk. Mégis egyikünk sem tudta elfelejteni a másikat. Együtt akarunk lenni. Ezt már csak az is látja, aki bennünket lát, amikor egymás közelében vagyunk. De a helyzet szinte kilátástalan. Ő együtt él a vőlegényével. Nekem már megint nincs senkim, és lassan kezdek beleőrülni ebbe az egészbe. Szükségem van rá! Legutóbb, volt egy barátnőm, aki szép és nagyon kedves is. Próbáltam vele, hátha elfelejtem B-t. Nem ment. Amikor megcsókoltam, B-t kerestem, amikor átöleltem, azt szerettem volna érezni, amit B mellett éreztem. Rájöttem, nem tudom őt elfelejteni, sőt már nem akarom őt elfelejteni. Azt is érzem, hogy bennünket B-vel egymásnak rendeltek. Ha nem így lenne, akkor 2 év alatt régen elfelejtettük volna egymást. De mi nem. Mi pont úgy, mint két kisgyerek, ha egymás közelében vagyunk, senki más nem számít. Ezt vasárnap is bebizonyítottuk. Ő ott volt a szüleivel, a pasijával, mégis a szemük láttára odajött hozzám beszélni, pedig a pasija legszivesebben a nyakam tekerte volna ki. Láttam a szemében később, a városháza udvarában. Úgy nézett rám a pasija amikor elmentem mellettük, mint aki legszivesebben kinyírna. De már B is belátta, hogy ez ellen nem tudunk mit tenni. Együtt leszünk, ez csak idő kérdése. Nem kell nekünk más! Itt vagyunk egymásnak! Én sokat gondolkodtam, mi a vágyam az életben! Rájöttem nem akarok sok pénzt. Nem akarok nagy házat! Nem akarok drága kocsit! Én csak egyet szeretnék: B-t! Ő a mindenem! Nagyobb kincs bámilyen fényesen csillogó gyémántnál! Ő lett az életem! Most megyek, és tévézem tovább, megigérem, hogy írni fogok beléd, kedves naplóm!

Sok minden történt ma is velem, már ami B-vel való viszonyomat illeti. Bementem ma aláírni és kitölteni egy papírt. Tegnap ő a barátságát ajánlotta nekem, én nem kértem belőle. Egyetlen okom van erre: Hiába mondjuk, hogy barátok vagyunk, mindketten tudjuk, hogy nem vagyunk. Mert amikor egymásra nézünk, nem barátként tesszük. Aztán nem akartam tovább maradni és beszélgetni vele, de valamiért mégis megtettem. Pedig megfogadtam, hogy nem fogok. Fél tőlem. De én is félek tőle. Azt mondja azért, mert nagyon hangulatember vagyok. Nem, már nem vagyok az! Megtanultam ezt kezelni. Aki velem jól bánik és jól viselkedik, és őszinte, megbízható, annak én nem vagyok hangulatember. Annyiban megmaradtam csökönyös, keményfejű embernek, hogy nem engedem, hogy mindenki parancsolgasson nekem, főleg azt nem, hogy hülyének nézzenek. Régen is tudtam mindig, amikor ő hülyének nézett, mégis volt, amikor nem szóltam. Volt, amikor pedig szóltam. Volt, amikor nem akartam még több veszekedést. De a veszekedések csakis kizárólag azért voltak, mert nem volt őszinte. Én meg persze kételkedtem, de ki ne tette volna... Elismerem, nem voltam egy mintagyerek, de azért ő is nagyon nagy túlzásokba esett, és nem bánom egyáltalán, hogy annó nem békültem ki vele! Pedig soksozr majdnem kibékültünk, de mégsem. Most nem bánom! Ez a mostani B. nekem sokkal szimpatikusabb ember, mint a régi! Nekem egy ilyen emberre van szükségem! Aki komolyan vesz dolgokat, amiket komolyan kell venni! Hosszasan írok ide, dehát ha egyszer van mit... Ami engem illet, én azóta sokkal bizalmatlanabb lettem, sokban hozzájárult ehhez B., hisz félig-meddig ő kényszerítette ki belőlem, és mivel akkor akkorát estem, mint még addig soha, azóta tanultam belőle. Igen bizalmatlan vagyok, mindenkivel! Meg kell engem győzni, hogy valakiben megbízhatok! De ha végül meggyőznek, hát, nem bánják meg! Azokat a tenyeremen hordozom! Az élet nem mindig fenékig tejfel! Hullámvölgyek mindig is voltak és lesznek! Mi B-vel, majdnem mint két tojás! Na nem külsőre, de belsőre mindenképpen! :) Sokmindenben ugyanúgy gondolkodunk, és nagyon kevés dolog van amiben nem. Amiben nem, nos, én abban is hajlok a kompromisszumra! De tényleg! Még a születésnapunk is 1 nap eltéréssel van! Két keményfejű skorpió vagyunk... Hülyék vagyunk, hogy nem vagyunk már régen újra együtt. 2 éve szakítottunk, azóta folyamatosan próbálkozunk, és eddig még nem jött össze. Ma B azt mondta, nagyon szerette Tomit, mégis ha jól emlékszem, miután szakítottak, kb. 3 hét sem telt el, küldözgette a szebbnél szebb sms-eket nekem, és szeretett volna kibékülni. Majdnem összejött, de végül mégsem. Volt sokszor, hogy akartuk mindketten, de keményfejűek vagyunk, és egyikünk sem engedett belőle. Most jött el az az idő, hogy ő is belátta és én is rádöbbentem, hogy soha nem fogjuk egymást elfelejteni, valamiért annyira görcsösen ragaszkodunk egymáshoz, hogy hihetetlen. Ha én valakinek ezt elmesélném, vagy ő elmondaná, azt mondanák, hogy hülyék vagyunk, mit keresünk még mindig külön-külön? Nemrég én is beláttam. Ki tudja mi történt velünk 2005 őszén, mi volt az, ami ennyire meghatározta az eddig eltelt két évet, amióta nem vagyunk együtt. Milyen szerelem az, ami állitólag elmúlt, mégis vibrál a levegő amikor egymás közelében vagyunk... Mit nem adnék egyetlen forró csókjáért... Szerintem nem múlt el a szerelem. Nem múlt el, csak jó mélyen el lett temetve. Nála és nálam is. Nem akartunk róla tudomást venni, nem akartuk hogy legyen, büszkeségből is talán, és mert elhitettük magunkkal, hogy megvagyunk mi a másik nélkül. Időig-óráig megvoltunk. Játzshatnánk továbbra is azt, hogy ő a pasijával, én meg egy másik lánnyal, de úgyis mindig ugyanoda jutnánk, ahová az elmúlt két évben mindig, amikor valamelyikünknek végetért egy kapcsolata. Mindig rögtön egymáshoz szaladtunk. Valószínűleg megtaláltuk az igazit már jó régen, csak idő kellett ezt belátni. Nem tudom, hogy ő mire gondol, nem látok a fejébe, de amikor rámnéz, a szemembe néz, akkor úgy érzem ő is ezt érzi, csak ő nem mondja ki. Ő magában tartja. De ez a vibrálás kettőnk között valahogy nem múlik. Nem is fog! Itt fog maradni mindig, bárki is lesz a párunk végül. Ha mások mellett keressük a boldogságot, akkor majd egyszer, öregkorunkban, eszünkbe jut, és lepereg életünk filmje, és akkor ott a halálos ágyon bánni fogjuk, hogy nem ragadtuk meg egymás kezét... Egy tavalyi nagy kedvencem egy szerb dal, amit most megtaláltam, és ezt hallgatom egész nap... Egyszerűen B.-re illik a szöveg! Tökéletes! Dusan Svilar Iznad proseka Ne zovi doktore, tu lek ne pomaze ni drugarice, to samo odlaze pre ili kasnije, ti ces mene nazvati Zovu te andjeo otrovnog osmeha ti ljubis visoko iznad proseka pre ili kasnije, to cu saznati Bolje ne gubi vreme, donesi odluku vece je idealno, pusti mi poruku Ref. 2x Za gola kolena i tvoja oka dva ja dacu sve sto nisam nikome nikada za mene stvorena, po meni krojena ma sve u svemu devojka iznad proseka Tvoje su zenice dve sjajne zvezdice usne k'o stvorene za moje poljupce pre ili kasnije, to ces saznati Zovu me andjeo svilenog dodira ljubav se kod mene visoko kotira pre ili kasnije, to ces shvatiti Bolje ne gubi vreme, donesi odluku vece je idealno, pusti mi poruku... És az még a szép, hogy van egy ember, akiért úgy érzem mindent megtennék... Tudom, hogy sokszor sokmindent mondtam a múltban, de amit ő nem tud, hogy ha bármi baj történt volna vele, nem a pasija lett volna az első az ágya mellett. Én mindenki előtt ott lettem volna, tűzön-vizen keresztül, de mellette lettem volna. Ezt ő nem tudja, de nem is baj. Ezek az én gondolataim, az én érzéseim. És mindig mellette leszek, bármi is történjen velünk. Lehet, hogy a háttérben, lehet bújva, lehet szerényen meghúzva magam, de ott leszek! Elérkezett a ma este... Jól vagyok, és mondhatom azt, hogy fogalmam sincs mit érzek B. iránt, csak azt, hogy érzem... Valami erőset, valamit, amit nem tudok megmagyarázni. Tudom, hogy ugyanazt érezzük. Nem mondjuk ki, mert nem akarjuk, túl komplikált ez az egész, de ki tudja... Egyszer eljön majd a perc, amikor nem bírjuk már tovább. Bárcsak tudnám, most éppen, 21:54-kor, épp mit csinál, mire gondol, mert én szinte csak rá tudok gondolni! Aludni is alig tudok. Azt mondta délelőtt, hogy ő is alig alszik, ideges, a munkája miatt. De szerintem nem csak amiatt, minden, sokminden összejött, és az érzések újra feltörtek benne, azok, amelyeket mélyen eltemetett magába, ahogy én is tettem. Azokat az érzéseket, amelyekről azt hitte már nem törnek ki, és amely érzések erősebbek mint hitte. És mint magam is hittem. Ezen érzések nélkül nem így néznénk egymásra! Most megyek, és tévézem. Jó éjt! Ma délelőtt arra ébredtem, hogy hívogat valami ismeretlen szám, de nem volt szándékomban felvenni, nincs ma kedvem idegenekkel beszélgetni... Emígy nagyon jó kedvem van, és mindjárt megyek is és kávézok egy jót valahol! Éjszaka viszonylag nyugodtan aludtam, ez valószinű annak köszönhető, hogy nagyon szépet álmodtam. Valamikor éjfél körül nyomhatott el az álom, mert addig a helyszinelőket néztem a Tv6-on. Elaludtam, és B.-vel álmodtam. Azt álmodtam, hogy el akartunk menni a világ elől egy hétre kettesben, bárhová ahol nem ismernek bennünket, csak elmenni, és kettesben lenni. Elmentünk a montenegrói tengerpartra, ahol gyönyörű strand várt ránk, és csodaszép helyek. Rengeteget fürödtünk, hülyéskedtünk, és sokat nevettünk! És forró csókokat válottunk a homokos tengerparton... Kár, hogy csak álom volt. :( Annyira beleéltem magam, hogy mikor felébredtem, teljesen le voltam izzadva. Valósághű érzés volt. Nah, elég lesz hirtelen ennyi, megyek és kávézom! Most értem haza, gondoltam írok, mielőtt elaludnék... Kiderült, hogy az az ismeretlen szám, ami felébreszett délelőtt, nos, ő B. volt, egy vezetékes számról... Elfelejtett faxolni :D Remélem sikerült neki végül! És reménykedem benne, hogy jobban van. Ma este írt, hogy szívrohama volt, igaz csak enyhébb (ahogy ő fogalmazott). Lehet, hogy kicsit jobban leteremtettem, mint kellett volna, nem tudom, de hirtelen nagyon megijedtem. Az ilyesmivel nem szabad játszani, mert lehet legközelebb nem lesz ilyen szerencséje és komolyabb baj is lehet. És írtam neki, hogy fenékbe billentem, ha nem pihen, és vigyázzon magára! Remélem nem haragudott meg, de nagyon féltem ilyen téren! Kimeríti magát, sokat idegeskedik, alig alszik, és én nem szeretném, ha ebből baj lenne. Aztán írta, hogy már jobban van, de tudom, hogy ő hajlamos a dolgokat nem venni komolyan, de én sem akarom túldramatizálni a dolgokat! Ma egész este a munka közben rajta járt az eszem, de örültem, hogy rá gondolhattam! Szebbé tette az estémet! Ma lekoptattam két csajt is, akik rámszálltak, egyiket elég dúrván, de ez van. Nincs szükségem most senkire! B-re lenne, de ő meg nem lehet, hát más meg nem kell. Eddig is megvoltam, ezután is megleszek. Kül. B. jelentkezett az R-Go gida választásra, és végül elég sok pontja is lett! Nem tudom, ezt komolyan gondolta-e, vagy sem. Egyébként már ezt tudom vagy 3 hete, de nem kérdeztem rá, hogy most ő tényleg gida akart lenni, vagy csak úgy jelentkezett... Egyébként B-t nem én választottam... Ő választott engem. Még 2005-ben. És örülök, hogy így lett, örülök, hogy ismerhetem, hogy szerethetem! Egyszerűen örülök neki, hogy létezik! Minden rossz és jó tulajdonságával együtt! Egyébként ő is hangulatember, ha már ő ugyanezt mondta rám... De én szeretem akkor is ha rossz kedve van, akkor is, ha nem lehet hozzá szólni, ha durcás, ha morcos, ha csökönyös, ha nyűgös, mert én így szeretem! Minden hibájával együtt! Senki sem tökéletes! Én sem vagyok, én is csak arra vágyom, hogy valaki a hibáimmal együtt fogadjon el, hisz én sem vagyok tökéletes... Ma B ébreszett- volna... Mivel csak rezgésre van állitva a telefonom, nem hallottam meg, hogy hív, de aztán később felhívott! Egykor hajtott, mert vizsgázni fog kocsira, hát, nagyon szorítok neki! Egyszer a szemetek már elvágták, de nem az ő hibájából... Így megy ez nálunk... Nem tudom mennyit beszéltünk, egy órát kb. Szerette volna, ha ma átmegyek hozzá, ez nagyon meglepett, és bevallom nagyon jól is esett és megörültem. De aztán mégsem lesz belőle semmi, mert be kellett mennie az irodába. Sebaj, megértem persze, de ettől függetlenül jól esett nagyon az ötlete! Sokat beszélgettünk most is telefonon. Még egy bizonyíték arra, hogy igenis nekünk van miről beszélni, és tudunk is miről beszélni! Akarva, akaratlanul szeretnénk megosztani egymással a dolgainkat, az életünk részeit, ha nem akarjuk akkor is beszélünk egymásnak az életünkről, úgy érzem akaratlanul is próbáljuk újra megismeri egymást, azokat a szokásainkat, amikben változtunk az elmúlt két év alatt. Idő kérdése, mikor fog szakadni a cérna, és mikor jön el az a perc, amikor már nem bírjuk tovább, és egymásba gabalyodunk. Kivárom, bármi is lesz, mert a szivem diktál! Sokminden feltört belőlem az elmúlt hetekben, és próbálok lehiggadni. Hagyom, hogy a sors alakítsa az életemet. B-vel már nem tudunk elszakadni egymástól soha! A vak is látja! De most nagyon figyelni fogok rá, és ha túlzába is viszem majd az aggódsát, ami néha tényleg megesik, de jobb túlzottan idegeskednem, mint később nagyobb baja legyen! Szeretnék törődni vele! Ma délután kávéra hívott B. Elmentem, magam sem tudom miért, de elmentem. Leültünk és megkávéztunk és rengeteget beszélgettünk! Sokmindenről. Azt mondta, nem haragszik rám a pasija, mert végülis én csak a múlt vagyok. Ha ez tényleg így van szerinte, akkor nekem el kell őt engednem végleg. Muszáj megtennem, mert így helyes. Nem áltathatom magam, hogy majd minden jó lesz. Csak magamnak hazudnék ezzel, ezért elengedem őt, bármennyire is nehéz, és bármennyire is fáj, de megteszem! Legalább ő legyen boldog! És kívánom, hogy hozza rendbe a pasijával a dolgait, biztosan rendes pasi. Velem meg majd lesz valahogy, eddig is megvoltam egyedül, ezután is megleszek, már megszoktam... Én boldog vagyok, ha ő boldog! Ezért kívánom neki, hogy az legyen! Én mindig ott leszek és a háttérből vigyzáok rá, hogy ne essen baja! Az őrangyala leszek! Ez a mai kávézásunk valószínűleg hosszú ideig az utolsó is volt, ezután az iroda ügyeiben fogunk csak találkozni, és abban igérem minden tőlem telhetőt megteszek, mert én is azt szeretném, hogy az itteni fiatalságot segítsük amivel tudjuk! De a szivemet nem szeretném tovább fájdítani, így is majd megszakad. Ma végre itthon maradok, egyedül, filmezek, de jelenleg ez a legjobb program, amit szeretnék ma estére. Tegnap este ahogy szerettem is volna, maradtam itthon. Jó is volt kicsit pihenni, nekiültem dvdzni. Megnéztem először is a Múmia 3-at, de ki tudja miért, engem nem kötött le, jobb volt az előző két rész. Aztán megnéztem a Macskafogó 2-t, nah ez már totál jó volt, annyit röhögtem rajta, meglepően jó a második rész! A végén még megnéztem az I.E. 10.000 címűt, ami szintén elmegy, nézhető film, de semmi extra. Szóval ebből állt a tegnap estém és éjszakám, kirendeltem egy pizzát, és megvacsoráztam. Valamikor éjjel 3 körül aludtam el. Most úgy érzem végre kipihentem magam, mert holnaptól újra meló. Valahogy nem várom, de ez érthető a szabadság után... Dehát dolgozni is kell, gondolom holnaptól már nem lesz vele bajom, újult erővel vetem magam bele a munkába! :) Ma még bevánszorgom a városba, mert kávéznom is kell valahol... Elindult a meló, és most annyi mindent elvállaltam, hogy semmi másra ne jusson időm. Mondhatni reggeltől estig dolgozom. De jól is van ez igy, másra nem is kell hogy jusson időm. Eldöntöttem, hogy úgy megyek ki péntek este dolgozni, hogy felszedek egy csajt. Aki megtetszik, azt felszedem, és kész. Nem húzom az időt, és nem is érdekel seni véleménye, becsajozok és kész! :) Igaz, legkevésbé sem hiányzik most egy kapcsolat, dehát egyedül mégsem élhetem le az életem... Jobb együtt lenni valakivel... Nahh, megyek és dolgogatok tovább! Úgy döntöttem, hogy napokon belül (talán már holnap) elköltöztetem a blogom egy új cimre (nem szüntetem meg). Azért, hogy újra csak nekem iródjon!

Életem...

Előzmények...

Čestitamo!